Légzés, lélegzet, élet. Az életünk is egy lélegzettel kezdődik, a légzés, a levegő magunk hoz vétele életünk minden egyes pillanatát áthatja. Mivel oly annyira természetes hogy lélegzünk, így nem is kerül annyira előtérbe, mint mondjuk a mozgás. Jellemzően akkor kerül a figyelem középpontjába, ha a lélegzetvétel gátlás alá kerül. Pedig a mai túlcivilizált világ, minden stresszhatásával együtt ugyan úgy a légzésünket sem kíméli. Miért nem érdemes a légzés figyelmen kívül hagyni, ha a mozgásunkon és a testtartásunkon való javítás kerül szóba? E hármas kapcsolat összefüggéseiről szólnak az alábbi sorok.

Olyannyira mély a kapcsolat a légzés és társai, a mozgás és a testtartás között, hogy egy időutazást kell tennünk egészen a születésünk pillanatáig, és az azt követő időig. Elérkezik az idő! Tüdőnk még pár pillanatig kissé lapított, szövetei még magzatvízzel telítettek. Ahhoz, hogy az első lélegzetet megtegyük, a korábban lapított és magzatvízzel telt tüdőszövetünk kezdeti felületi feszültségét is le kell győznünk. Így az első belégzésünk a legerősebb, amit valaha is teszünk. Akár háromszor nagyobb is lehet, mint egy normál belégzés. Az egyik ilyen meghatározó benyomás, ami születésünk pillanatában ér minket, az a légzés. Egyben a mozgás társa. Miért? Lássuk tovább!

Magzati létünk során végig a súlytalanság állapotát élvezzük, hiszen a méhen belül egy folyadékkal (magzatvízzel) teli környezet az otthonunk. születésünk pillanatában azonban szembesülünk egy másik meghatározó tapasztalattal, mégpedig, saját testünk tömegével a térben. A kitárult világban, a nagy térben a testünk már szabadabb mozgásra képes, fejünk és végtagjaink is jobb összhangban tudnak mozogni. Édesanyánk bepólyál, egyik helyről visz a másikra, szóval a stabilitás és a mobilitás nem tűnik így a születésünk elején nagy dolognak. De azért lényeges!

Táplálékra is szükség van a túléléshez! Ez viszont már összetett cselekvés, hiszen egy időben kell lélegeznie, szopnia és nyelnie a csecsemőnek. E komplex, a túlélésért folytatott cselekvés közepette, az alkalmazott összes izmok használata létrehozza az első testtartási képességet, a fej súlyának a megtartását. Amelyhez társul szükségszerűen a többi izom koordinált munkája. Ez bizony minden testtartási képességre jellemző, mozgás és a stabilizáció kiegyensúlyozása (A testtartás egyébként fejtetőtől lefelé folytatódik első járásunkig, majd az ágyéki görbület kialakulásával fejeződik be).

TESTTARTÁS

Tehát, születésünk pillanatától, míg e földi életet éljük magzati létünk alatt nem tapasztalt két erővel szembesülünk: a légzéssel és a gravitációval. Ahhoz, hogy boldoguljunk, hogy testünket úgy használjuk ahogy neki a legjobb, e két erővel jó viszonyt szükséges ápolnunk. Nézzük, hogy jön a képbe a testtartás! Ennek gyökeréről már a fenti sorokban néhány gondolat elhangzott, mégpedig táplálék megszerzése, csecsemő esetében a szopásnál (reagált egy szükségletre és ehhez felvette az éppen szükséges tartást). Reflektálva egy igényre ehhez felvett egy tartást! Lehet hogy most meglepődsz, de igazából nincs helyes testtartás!

MIÉRT?

Próbáld meg a helyes testtartásnak (told a talpakat a talajba, nyújtózz felfelé, vállakat egy félkörrel vidd hátrafelé, fejtetővel nyújtózz szintén felfelé, áll kissé behúzódik stb.) vélt módba helyezkedni, na most így próbálj meg járni! Nem épp a rugalmasság lesz a jellemző. Pedig egyik legfontosabb jellemzőnk, amely fenntart/a túlélést jelenti, az az alkalmazkodás (ehhez viszont a rugalmasság nélkülözhetetlen), amely mind álló mind mozgás közben folyamatos reagálás, válasz a környezetből érkező ingerekre, de ez a folyamatos reakció jellemző a gondolatainkra és az érzelmeinkre is.

ÖSSZEFOGLALVA AZ EDDIGIEKET

Két erővel találkoztunk születésünket követően: légzés és a gravitáció. A testtartásról beszéltük, hogy a táplálékszerzés folyamata, mint komplex cselekvés alakítja ki, ugyanakkor azt is beszéltük, hogy a testtartás “nem egy folyamatos statikus készenléti állapot”, mint azt a neve sugallja, hanem tulajdonképpen: “Egyfajta relaxált készenlét, az az állapot, amikor úgy válaszolunk – mégpedig a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban – a különféle külső és belső kihívásokra, hogy az a lehető legkevesebb izommunkával járjon.” (Feövenyessy Krisztina: Balance Akadémia vezetőjének tollából az idézetek)

A légzés, a gravitációval szemben önmagunk megtartása (stabilitás és mobilitás balansza), a testtartásunk hatnak és visszahatnak egymásra. A köztük lévő egyensúly megtartásához, megtalálásához érdemes mindegyikükkel foglalkozni. Azonban ha csupán mindezt vennénk figyelembe nem lenne teljes a kép, ugyanis testünkre ható a környezetből érkező ingerek hatnak a belsőnkre is, érzelmeket és hozzájuk kapcsolódó gondolatokat ébresztenek, amely vissza hatnak a testünkre. Így én még egy elemet ide sorok, a belső terünkkel való foglalkozást: elménkben zajló folyamatok megismerését (gondolok itt asszociációra, a kombinációra, a vetítésre, a terelésre, a halogatásra), gondolatok és érzelmek: keletkezésük valódi okának a megismerését, a köztük lévő kapcsolat megismerését, végezetül a cselekedeteinkkel (ide sorolva a viselkedés mintákat is!) való kapcsolatuk megismerését. Túl modernizált életünk egyre nagyobb távolságot vett saját önmagunktól, a túl kényelmesedett életvitelünk pedig a létfenntartásunkhoz szükséges alkalmazkodó képességünket veszélyeztetheti.

SZKEPTIKUSOK FIGYELMÉBE

Anatómiai téren, légzésnél a fő izomnak a rekeszizmot nevezik meg. A törzsben a mellüreget és a hasüreget választja el. Formálja és elhelyezkedése, az, hogy mihez kapcsolódik teszi lehetővé a háromdimenziós mozgást a mell és a hasüregben. Tevékenysége nemcsak a gázcserére korlátozódik, hanem a gerinc és a belső szervek mobilizálására, a test helyzetének térbeli kontrollálására.

Belső szervek mobilizálása: Belégzéskor a rekeszizom összehúzódva lesüllyed a hasüregbe, így a hasüregben nő a mellüregben pedig csökken a nyomás, megtörténik a levegő beáramlása, Azonban a hasüregben növekvő nyomás finoman nyomja az ott elhelyezkedő belső szerveket, mellyel masszázst gyakorol a belső szervekre és segíti a szervek nyirokáramlását.

Gerinc mobilizálása: A gerinc is folyamatosan reagál a légzésre, abszolút rugalmasan. Belégzéskor a görbületek kissé kiegyenesednek kilégzéskor újra elmélyülnek.

Lumbális gerinc stabilizálása: Belégzéskor a rekeszizom benyomul a hasüregbe, létrehozva a hasűri nyomást. A hasűri nyomás megteremti a lumbális (gerinc ágyéki része) gerinc rugalmas stabilitását, oly módon, hogy a belső szerveket a gerinc felé nyomja, így a támasztás mellett a csigolyákat is távolítja egymástól. A megfelelő hasűri nyomás révén nyer a testünk stabilitást és erőt. , egyfajta szilárd központot a mozgások végrehajtásához. A megfelelő a kulcsszó! Ugyanis a rekeszizom nem egyedüli szereplője a “történetnek”, hanem a belső core izomcsalád egyik tagja, akik együttesen teremtik meg az ominózus belső stabilitást. A teljesség igénye nélkül a belső core izmok: rekeszizom, medencefenék izmai, mélyen fekvő csípő ízületi mozgatók: csípőhorpasz izom, m. piriformis, m. opturator internus, elsődlegesen a gerinc stabilitását végző izmok: csípőhorpasz izom, haránt hasizom, két két csigolyát összekötő interspinalis, intertransversarii, multifidusok és a rotátorok. Lapocka alsó stabilizátorai. Ez az a belső core, amit az egyenes hasizom edzésével kívánnak erősíteni sajnos tévesen.

Testtartás: E belső core reflexesen aktiválódik normál esetben (nem tudod akaratlagosan bekapcsolni). Ha ez nem történik meg, mert az idegrendszer elfelejti bekapcsolni például valamelyik elemet, na akkor a felületes izmok beugranak a szerepet átvenni ettől fogva (ügye ez nekik nem feladatuk!) Például: az egyenes és a ferde hasizom fog pluszmunkát végezni.

A légzés és mozgás kapcsolatát ugyan a jógában és a különböző keleti küzdősportokban és mozgásformákban már régóta felismerték, ezen kapcsolat felismerése most kezd jogosultságot nyerni a legújabb mozgásterápiákban. Itt van például a légzésen keresztül a testre ható légzőgyakorlatok egyik példája a Buteyko légzés. A légzés hatásai átjárják testünket szellemünk egészét, a mozgásunkra gyakorolt hatása abszolút nem elhanyagolandó, de csupán egy szelete az egésznek.

A döntés rajtunk áll hogy a légzés mezsgyéjén milyen utat szeretnénk bejárni, talán motiváló erővé válhat a felismerés hogy hidat képezve külsőnk és belsőnk között, mindkét oldalra képes hatni.

Számomra a légzőgyakorlatok felbecsülhetetlen értékűek, az életemben segítőtársaim.  Mindazon ismereteket és tapasztalatokat, amelyeket a jóga tanulmányaim és a gyakorlásuk útján szereztem mind az egyéni mind a csoportos óráim részét képezik. 

Palotai Tünde                                                                                                                                                                                                            Mozgásterapeuta                                                                                                                                                                                                                  Jógaoktató                                                                                                                                                                                                                Sportrehabilitációs tréner                                                                                                                                                                               https://chinmaya.hu/

Felhasznált forrás: Leslie Kaminoff: A jóga anatómia